"Veszedelmes állatok voltak. Télszakán még a faluba is bemerészkedtek. Mondják, hogy a régi időkben sok kalandjok volt a sárrétieknek velük."

/Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa/

Nemeztakaróm témáját szülőföldem, a Sárrét legendáiból merítettem. Fontosnak tartom, hogy közvetlen környezetünk múltját, legszorosabb gyökereinket, a valaha itt élt emberek, a közvetlen felmenőink életét, mindennapjait és hiedelmeit is minél szerteágazóbban és mélyebben megismerhessük, és megismertessük a következő generációval. A Sárrét valaha nehezen járható lápos, vizes terület volt, olyannyira, hogy nemritkán csónakkal közlekedtek a település emberei. A vizek menti nádasok titokzatos világáról sok legenda született errefelé, melyeket Szűcs Sándor etnográfus, a "Sárrét tudósa", a "Háromföld krónikása" gyűjtött csokorba.
Lakóhelyem, Püspökladány határában közkedvelt kirándulóhely a Farkasszigeti Arborétum, mely a Hortobágyi Nemzeti Park része. Kevesen tudják azonban, honnan kapta a nevét. Ahogy Szűcs Sándor fogalmaz: "Ezelőtt az Alföldön nagyon sok farkas csatangolt. Kiterjedt zsombékosaink, járhatatlan lápjaink, nádtengereink világában vígan éltek a csikasztestű nádifarkasok."
Ahogy a környező települések határaiban több terület, így a ladányi Farkassziget is ezekről a farkasokról kapta a nevét.
Nemeztakaróm témáját is ők ihlették.
A kisszőnyeg vizes-szappanos nemezelési technikával készült Dél-német bundagyapjúból, előnemezből kivágott, kaukázusi módszerrel. A minta rajzolása, tervezése után előnemezeket készítettem, majd a mintának megfelelően kivágtam és összeillesztettem a formákat, ezután gyapjúval töltöttem fel az üres részeket. Ezt forróvizes-szappanos belocsolás, majd hosszas simogatás követte, míg a szőnyeg olyan állagúra nemezelődött, hogy hengerre feltekerve már biztonságosan lehetett görgetni... Újabb forró vizes belocsolások után lepedőbe szorosan becsavarva készre gyúrtam, kint a szabadban, fektetve szárítottam.

previous arrow
next arrow
previous arrownext arrow
Slider
Farkasszigeti legendák