Rácz Zoltán Príma díjas építészmérnök azzal az ötlettel keresett meg, hogy készítsek saját technikával, saját elképzelés alapján olyan egyedi alkotásokat, amiket az ő építészeti tervei inspiráltak. Három, egymástól témában és megjelenésben is igen távol álló tervrajzra esett a választásom.
A hajdúszoboszlói Szent István parkba készült ez az Emese mondáját megjelenítő különleges emlékmű tervezete, melynek kivitelezése még várat magára. A Harangházhoz vezetne ez a gyalogos sétány, mely szervesen illeszkedne a Harangház, és az építményt körülölelő, honfoglalást szimbolizáló szoboregyütteshez. A mondabeli Emese, akinek megidézett fekvő alakja végignyúlik a sétányon, különös álmot látott. Egy turulmadár szállt fölé, aki megjósolta, hogy gyermeke fog születni, méhéből forrás ered, mely Napnyugat felé vezet, amiképpen fia, Álmos vezeti majd népét az új hazába.
A sétányterv íves formáit, fehér tisztaságát álomszerű, légies nemezben értelmeztem újra. Finomszálú, pillekönnyű Ausztrál merino szalaggyapjúból dolgoztam, melyet kézzel festett hernyóselyemre nemezeltem. A gyöngycsillagos égből leszálló Turul és a forrás gyöngyvizén ringatózó Emese alakja álomszerűen sejlik fel az éjszakában.
A nemezbe hímzett gyöngyök számomra a nőiesség, tisztaság, érzékenység, sokasága miatt pedig a termékenység szimbólumai.
A kiállításon a terem közepében álló jurta bejárata fölött függeszkedik, bevezetve a tekintetet a jurta bejáratán.... amiképpen Álmos vezette népét a turul jóslata szerint...
