Rácz Zoltán Príma díjas építészmérnök azzal az ötlettel keresett meg, hogy készítsek saját technikával, saját elképzelés alapján olyan egyedi alkotásokat, amiket az ő építészeti tervei inspiráltak. Három, egymástól témában és megjelenésben is igen távol álló tervrajzra esett a választásom.
Elsőként egy, a nő-férfi összekapcsolódást jelképező szárnyas oltár vázlatrajzára esett a választásom. A terv eredetileg a kabai házasságkötő terem falára készült (végül nem ez a változat került fel), jelképezvén a férfi-női összekapcsolódást, amelyből új élet születik.
A nemeztakarómon szintén a férfi (Nap) és női (Hold jelképek láthatók, áttündökölve az életfa ágai közt. A napos-holdas életfa/világfa táltos hitű őseink alapszimbóluma, világszinteket összekötő szakrális jelképrendszer, egész Közép-Ázsiában és Kelet-Ázsiában ismert. A világmindenség természetes rendjét fejezi ki. Hármas osztású, szövevényes györkérrendszere az alvilágot, törzse a földi létet, koronája pedig az Istenhez vezető égi utat szimbolizálja.
Ennek a rendezett egységnek a teljességét egy kör formájú takarón tudtam elképzelni. A kör számomra időben az örökkévalóságot, térben a körülölelést, biztonságot, harmóniát, szellemiségében pedig a teljességet, tökéletességet jelképezi. Szeretem az íves, hajlított, kör formákat nemezben is.
A takaróm 95 cm átmérőjű, Dél-német bundagyapjúból készült türkmen típusú nemezelési technikával.
